Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Puha újságírók, politikai gerjedelmek Tamás Pál szociológus a média és a politika viszonyáról Magyar Narancs 1997. június 21. A rendszerváltás a médiában hamarabb kezdõdött, de a változások lassabban, vontatottabban mentek, mennek végbe, mint a társadalom, a gazdaság vagy a politika szerkezetében - hangsúlyozta Tamás Pál szociológus azon a beszélgetésen, melyre a Századvég Politikai Iskola Egri Tagozatának elõadás-sorozata keretében került sor. A Konfliktuskutató Intézet igazgatója szerint a hazai média átalakulásának viszonylagos elmaradása mögött számos ok fedezhetõ fel. Az újságíró-társadalomban nem volt politikai tisztogatás, ugyanakkor az is igaz, hogy végbement egy generációs váltás. A magyar viszonyok sajátja, hogy a korábbi illegális, úgynevezett szamizdatos korszakból nem tudott kinõni egyetlen komoly ellenzéki orgánum sem. Nincs piacuk a volt ellenzéki lapoknak, maradt a régi struktúra, jobbára a régi lapokkal. A bejáratott kiadványok helyzetét nehéz megtörni - mint Tamás Pál kiemelte: az olvasó konzervatív, és ragaszkodik a szokásaihoz. Lényeges kérdése a „befagyott" hazai médiapiacnak az elkésett és felemás médiatörvény. Ebbõl következõen lassan indul be a nagy elektronikus közszolgálati médiák privatizációja. A szociológus hozzátette: a sajtót befolyásoló tényezõk közül a politika úgy tekint erre a területre, mint „vágyai titokzatos tárgyára". A politikai elitek részérõl komoly birtoklási ambíciók léteznek. A sajtó és a politika viszonyát a rendszerváltás óta kisebb-nagyobb mértékben, de állandó bizalmatlanság és bizonytalanság jellemzi. Ennek köszönhetõek ezen a területen állandósult a felszínre törõ - médiaháború - vagy burkolt feszültség. Sokan szeretnék a sajtót a megbízható „mikrofonállvány", a szócsõ szerepében látni. Az átalakulás egyik sajátossága, hogy a rendszerváltás körül a sajtóban befutott, keményen a lényegre kérdezõ idõsebb generáció kiszorul az elsõ vonalból, helyettük jöttek a „vajaszsömle- puhaságú", alkalmazkodó fiatalok. Ugyanakkor a sajtópiac komoly gazdasági prés nyomása alatt van. Rengeteg a lap, viszont a korábbinál jóval kevesebb újság fogy. Fenntartásukat a reklámpiac telítettsége, szûkülése tovább nehezíti. Számos orgánum politikai támogatás, mesterséges táplálás nélkül nem lenne életben tartható. A sajtóba befektetõket több indíték mozgósítja: a nemzetközi médiatõke pénzt akar keresni, a keresztfinanszírozás révén - lap, terjesztés, kiadó, nyomda egyben - a hazai médiatõke is erre törekszik, van, aki gazdasági befolyásra törekszik, van, akit a politikai játék vonz, és vannak, akik csupán „megfejhetõ" pénzeszsákok szerepét töltik be. A vegyes múltkép és a nem létezõ jövõkép mellett mind a múltra, mind pedig a jövõre építõ vállalkozások eladhatatlanok. A közönségnek a jelent lehet eladni, drámai dolgokra kíváncsi. A társadalom szeret kukkolni, kockázat nélkül betekinteni, a semleges történetekkel tud azonosulni, csupán meg kell hozzá keresnie a távoli bûnbakokat. Az igazi értékek, munkák a margóra szorulnak vagy meg sem jelennek - véli Tamás Pál. (kj) Puha újságírók, politikai gerjedelmek. Tamás Pál szociológus a média és a politika viszonyáról. Magyar Narancs 1997. június 21.